Miért kérdezz kérdőívvel?

Emlékszel még ByeAlex-re, aki 2013-ban képviselte hazánkat az Euróvíziós Dalversenyben? Arra is emlékszel, hogy milyen felháborodás övezte a döntést a hazai válogató után?

De hogy jön ez ide? Még akkor, 2013. márciusában írtam ezzel kapcsolatban az alábbi cikket, amelynek ugyan az apropója nem aktuális, de a tanulsága még mindig ugyanolyan érvényes és a kérdőívezésről szól. Olvasd el és kiderül, hogy “hogyan kerül a cipő az asztalra”!

ByeAlex és a döntés

Pár napja zajlott le az Euróvíziós dalfesztivál döntője, amelyben eldőlt, hogy ByeAlex képviselheti hazánkat a nagy nemzetközi döntőben Malmőben, 2013. május 14. és 18. között, a Kedvesem című dalával.  Azóta megosztott az ország. Sokan pocskondiáznak, míg mások nagy örömmel várják a megmérettetést. Érvek és ellenérvek, érzelmek mindkét oldalról.
De már mindegy. Ez eldőlt. Alex megy és kész. Ő, többek között, ezt nyilatkozta: „Sokat fogok most készülni, hogy ott kint sokkal szebben tudjam előadni…” (Forrás itt)

ByeAlex, amikor megnyerte a magyar válogatót
Forrás: life.hu

Megvolt a kiválasztás menete, mindenki tudta, tudhatta, ha akarta, hogyan zajlik a folyamat. Hetekig tartott, így mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy győzködje embertársait – TV-ben, rádióban, Facebookon, baráti körben; nagy plénum vagy szűk kör előtt. De amikor ennek még hatása lehetett volna, az a döntés előtt volt. Utólag? Utólag mi értelme? Már senki nem tudja megváltoztatni a megváltoztathatatlant, akármilyen hangos is. (Illetve erre egyedül Alexnek lenne lehetősége, ha lemondana. De, szerintem, nem olyan fából faragták. Én speciel ennek örülök. De most nem ez a lényeg.)

Utólag az a helyes hozzáállás, ha gratulálunk és sok sikert kívánunk neki. Merthogy a folytatásban ő lesz az, aki képviseli hazánkat! És ha már mi sem hiszünk benne, akkor miért várhatjuk, hogy a többi nemzet, akik megszavazhatják neki a jó helyezést, ők higgyenek benne, ők szeressék – őt és a dalát? Érvelhetünk persze azzal, hogy a magyart úgysem érti senki más a világon. De manapság már oly könnyedén lefordítható bármely nyelv az interneten, hogy ez nem lehet akadály. Lehet, hogy nem lesz épp irodalmi a fordítás, de abban biztosak lehetünk, hogy az üzenetet: „Alex és a dala nem elég jó”, azt megértik, bármilyen szavakkal is fejezzük ki ezt.
A versenytársai részéről is ez a helyes hozzáállás, bár a rend kedvéért meg kell jegyezzem, lehet, hogy meg is tették, tőlük én személy szerint nem hallottam semmilyen nyilatkozatot.
Alex viszont ezt mondta róluk: „Még egyszer külön pedig: GIGI az ÉV legjobb énekesnője számomra. Saunders úr pedig egy őszinte szívtipró, szeressétek őket, mert kiváló énekesek, úgy, ahogyan Vastag Tamás sem viccből állt mellettem aznap este.”

A végső összecsapáskor a közönség döntött, nem a zsűri. Valamint az összes többi adásban is beleszólhatott a végeredmény alakulásába a „nép”. Ahogyan bármely másik tehetségkutató műsorban is. Mit gondolsz, mi az egyik legfőbb oka ennek? És igen, nem véletlen, hogy ezt a kérdést ebben a blogban teszem fel.
Az, hogy aki veszi a fáradtságot és megnézi a műsort, vagy legalább utánanéz az indulóknak, aztán pénzt költ az sms-re, a telefonra a szavazáskor, jó eséllyel ő lesz az, aki később a versenyző lemezét is megveszi, elmegy a koncertjére, vagy beszerez a nevével fémjelzett relikviákat. Aki a verseny után is bevételt termel. Nem csak az énekesnek, de a lemezkiadónak, a TV-nek, amelyik szponzorálja, a menedzserének, a zenekarának, az egész stábnak és még ki tudja kinek/minek. Már a verseny során információt kapnak azok az emberek, akik aztán majd „árut csinálnak” az énekesből, hogy mennyi időt, pénzt, energiát érdemes beléfektetni. Sőt, például a Facebook-os hozzászólásokból arra is tudnak következtetni, hogy leginkább melyik csoportból kerül ki a későbbi vásárló: férfi/nő, milyen korú, hol lakik (nem konkrétan, hanem településtípus vagy régió szerint), meg ha nagyon akarják, még sok minden mást is ki tudnak deríteni. (Mik a kedvenc parfümjei, ruha- és cipőmárkái, kedvenc csatornája, kedvenc könyve, írója, újságja, kiadója, és a többi és a többi. Igen, jól sejted, a kedvelésekből, más néven „like”-okból.)

No de hogy kerül a cipő az asztalra?

Azaz milyen tanulságokkal szolgál ez az esemény és a példája a kérdőívekkel kapcsolatban?

Tegyük fel, hogy a te termékedet, szolgáltatásodat úgy hívják, hogy „ByeAlex”. Van, aki szereti és van, aki nem. Mi az, amivel érdemes foglalkoznod? Mibe kell energiát fektetned? A vélemények olvasásába és az azokra való reagálásra? Nem. Tanulj Alextól: Fejleszd a termékedet! Hidd el, ha nem keresed mások véleményét, akkor is a füledbe jutnak mind a negatív, mind a pozitív vélekedések. De ha ezzel foglalkozol, az elveszi az energiád a lényegről: az üzleted fejlesztéséről.
Mit tehetsz? Azoknak akard eladni, akik szeretik. Azaz azokra alapozz, akiket nem nagyon kell győzködni.
Mit tehetsz még? Győzd meg azokat, akik kíváncsiak, érdeklődők.
Mit NE tegyél? Ne azokat akard meggyőzni, akik elutasítják. (Ha a többség a te terméked választja, majd úgyis beállnak a sorba, mert nem sokan szeretnek kilógni.)

Ha egymás győzködését nézzük a fenti példában, a legfőbb tanulság: ne utólag akarj másokat meggyőzni. Például ne akkor, amikor egy vevőd átpártolt a versenytársadhoz. Ne is akkor, amikor a csőd veszélye fenyeget és főleg ne akkor, amikor az már be is következett.

Ha volt olyan, hogy a versenytárs ügyesebb volt valamiben, amit tehetsz: gratulálj neki és próbáld meg ellesni a titkát, hogy legközelebb te lehess a jobb, a gyorsabb, az olcsóbb, vagy bármi, ami oka volt annak, hogy megelőzött. De ne feledd, közben ő sem ül a babérjain, a megszerzett dicsőségen, hanem továbbra is egyre jobb szeretne lenni. Ezért nem elég utánoznod, hanem meg is kell előznöd. Például azzal, hogy az ellesett titkait továbbfejleszted és új dolgokon alkalmazod. Vagy új módszereket, termékeket, folyamatokat, eladási technikákat, stb. találsz ki.
Vagy egy kicsit differenciálod a termékedet, hogy legyen olyan piac, ahol nem is vagytok teljesen versenytársak, mert egy kicsit más az, amit nyújtotok. Pl. ByeAlex stílusa nem olyan, mint a többieké. Az is lehet, hogy ezzel nyert, hogy a másik három végső döntős hasonló stílust képvisel és közöttük megoszlottak azoknak a szavazatai, akik azt a stílust szeretik. Akik viszont Alex-ét szeretik, azoknak nem kellett választaniuk. És azok is rá szavazhattak, akik egyszerűen csak bele akartak szólni a döntésbe, és bár nem voltak 100%-ig elégedettek Alex-szal, de tudták, hogy valami MÁST akartak, mint amit a másik három amúgy kiválóan tud.

Már hallom is, amint azt mondod, „de hát nekem nincsenek jó ötleteim”. „Én nem vagyok kreatív.” „Én nem látok bele abba, hogy mit csinál a versenytársam.”
No, erre való a kérdőív! Kérdezd meg az embereket! Kiket? Lesd el ezt is a fenti példából: azokat, akik követik a terméked (ByeAlex) és a versenytársaid termékeinek (többi énekes) „életét”. Akiket érdekel az, amit te adni, nyújtani tudsz nekik.
Sok embernek sok ötlete van! Azokból tudsz szemezgetni és beindulhat a fantáziád is általa! És ez még csak egy ok a sok közül.

Hogy hogyan találd meg őket? Mit kérdezz tőlük? Hogyan kérdezz tőlük? És aztán mit kezdj a válaszaikkal? Ezekről és a további okokról is szó lesz a következő bejegyzésekben.
Legelőször arról, hogy mi az a nagyon egyszerű módszer, amellyel megalapozhatod a kérdőívedet.

Iratkozz fel a blogértesítőre, hogy ne maradj le az újabb és újabb tippekről, tudnivalókról, érdekességekről, melyek iránytűként mutatnak utat a vásárlóidhoz:


 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.