Kútba ugrani veszélyes
Elkészíteni egy kérdőívet és kiküldeni a nagyvilágba csak azért, mert az jó ötletnek tűnik, mások is ezt teszik, vagy mert én azt mondom, hogy megéri, az olyan, mint kútba ugrani, mert mások azt mondták, hogy ott a kincs.
- Kell neked az a kincs?
A Kút a nap alatt című film plakátja - Mit kezdesz vele, ha megszerzed? Például hogyan hozod föl a kút mélyéről? De ha ezt meg is oldod, mit teszel vele utána?
- Ha mások azt mondják, ott a kincs, akkor miért nem ugrottak le érte ők maguk és használták fel a saját érdekükben? Lehet, hogy nem tudták azt, hogy hogyan?
- Ha beleugrasz a kútba, biztosan nem töröd kezed-lábad, vagy akár veszted el az életed?
És még megannyi kérdés, ami mind-mind arra figyelmeztet: alapok nélkül összedőlhet a ház!
No de mit jelent a kérdőív-készítésnél az alap?
Azt, hogy tudd, mire keresel választ. Határozd meg a problémát. Vagy a problémáidat. Mik azok a kérdések, amelyeket felteszel magadnak, vagy a környezetednek? Mik a bizonytalan pontok?
Ahogy írtam a legelső bejegyzésemben, kérdőívvel kérdezni bármiről lehet. De nem biztos, hogy bármiről érdemes. Jobban mondva nem biztos, hogy pont neked, pont akkor, pont arról kell kérdezned, mint például a versenytársadnak.
Minden alkalommal, amikor felmerül benned egy kérdés, vagy másokat faggatsz arról, hogy ők mit gondolnak, ragadj gyorsan egy jegyzetfüzetet vagy nyiss ki egy jegyzetelésre alkalmas dokumentumot a számítógépeden és írd le a kérdéseidet! Az sem baj, ha el is gondolkozol, hogy miket írnál még mellé. Mikor már van legalább 10-15 kérdésed a listán, akkor már van egy halovány-törékeny alapod arra, hogy egészen pontosan meghatározd: „Mi a problémám?”.
Rendszeresen jövök és segítek a folytatásban! 🙂
Iratkozz fel a blogértesítőre most, hogy ne maradj le az újabb és újabb tippekről, tudnivalókról, érdekességekről, melyek iránytűként mutatnak utat a vásárlóidhoz: